Ma el fogunk érni a végső úticélunkig, Lébénybe. Hatkor indultunk a szállásunkról, ami a Széchenyi tér mellett volt. Igazán jó volt Győrnek ezt a nyugodt alvó állapotát látni a tegnap esti nyüzsgés után. 

Az ébredező Győr utcáin végig haladva elhagytuk a várost, és rátértünk a hosszú töltésre, amin egészen Lébény előttig mentünk. Nem volt településünk, amit érintett volna az útvonalunk, így csak azt láttuk, hogy megy a töltés, és néha kanyarog. 

A töltés lényegében végig árnyék nélkül van, egy-egy fa nőtt már akkorára, hogy egy kis enyhülést adjon a napsütésben.

Felhő most egy pici foszlány volt csak, és a nap csak egyre jobban tűzött. Megnéztünk utunk során egy Radnóti emlékhelyet is, és átmentünk a M1-es alatt is, a híd lábán, a zarándokok üzeneteket hagynak, ott jártukról, mi is ezt tettük. Az enyém így hangzott: "Jó ha van úti célunk, de a végén úgyis csak az utazás számít igazán."

Mára már azért a lábunkat nagyon éreztük, nekem az achilles ínammal gyűlt meg a bajom a legjobban, így végül az utolsó pár kilométerre a bakancs a hátizsákba került, és szandállal búcsúztattam a mostani utamat. 

Hermi, ahogy melegedett a kavicsos út bekerült a táskába, így végül ő a mai nap nagy részét táskában töltötte, hogy nehogy megégjenek a kis túra tappancsai. � Dél tájban már nem volt elég a kalap sem, mert nagyon égetett a nap, így a multifunkciós strand kendőm előkerült a zsákból,  és csináltam magamból madárijesztőt, Hermi pedig jött a kendő alá. 

Lébény határában már kezdett kicsit kifogyni az erőm, de amikor megláttuk a Szent Jakab templom tornyot, újult erővel vágtam neki az utolsó kilométereknek. Nagy meglepetésünkre, pedig a határban két alpaka pihengetett. :D 

Végül aztán megérkeztünk a templomhoz, még nem tudom megfogalmazni pontosan milyen volt. Csak mosolyogtam, hogy megérkeztünk. Megnéztük a templomot, majd megkaptuk az igazolást, hogy végig jártuk az utat.ermi neve is oda került, hogy igazi kis zarándok kutyus lett belőle. Hoztam haza pár emlék tárgyat is, és rengeteg feledhetetlen pillanatot. Lehet, hogy ez volt az első zarándok utam, de úgy érzem, hogy nem az utolsó. :)