Ma korábban keltünk, mert a mai volt a leghosszabb szakasz. 28 kmt írt a kiskönyvünk, végül aztán 31 km lett a vége a szállásunkra. Végre sütött a nap, és az előrejelzés szerint mára nem mondtak esőt. Reménykedtünk, hogy a megszáradt esőkabátokra nem lesz már szükségünk. Persze azért nem úsztuk meg teljesen, de azért határozottan javuló tendenciát mutatunk. �
Kisbéren keresztül indult az utunk, reggeliztünk egyet a pékségnél, és közben egy volt kollégámnak is segítettem távolról, ami kellemes meglepetés volt. Innen két tó között intettünk búcsút Kisbérnek, és Ászár fele vettük az irányt, ahol láttunk mini falut, igaz csak kerítésen keresztül, de ígyis elgyönyörködtünk benne. A helyi busz megállót egy kis időre itt is birtokba vettük, míg Viki és Jani ittak egy-egy kávét.
A következő állomás innen Bársonyos település volt, ahova az ászári torony mellett vezetett az út minket. Innen tudtuk, hogy Lébény a végleges úticélunk már csak 71 km-re van. A következő szakasz gyönyörű tájon vitt keresztül, az idő is egyre szebb volt, és szárította az utakat, egyre kevesebb sáros szakaszt hagyva nekünk kikerülésre. Azonban a csípő horpaszomnál az izmok begörcsöltek, és hiába masszíroztam ki, és nyújtottam le kilométereken keresztül fájt.
Mikor megérkeztünk Bársonyosra, jobb híján a templom mögötti kövekre ültünk le kicsit pihenni, utána vettük észre, ha végig megyünk a falun a hatában lett volna egy árnyas játszótér padokkal..
Hermi itt utazós jegyet kapott kicsit, hogy bírja végig, és mert felkéreckedett.. �
Pár kilométerig vittem majd kiszállt, és olyan jól kipihente magát, hogy utána Tápig rohangált közöttünk. Igazi kis hajcsár volt, ugyanis azt játszotta, hogy mivel volt hármunk között kb 50-60 méter, ahogy mindenki ment a maga tempójában, ő előre szaladt majd hátra ugatott, hogy menjünk már, majd vissza szaladt hátra újra ránk ugatott, és utána vissza előre, nem tudnám megmondani hányszor játszotta ezt el velünk...��
Táp előtt megpihentünk Tápszentmiklóson, ahol kaptunk egy kis jó tanácsot, hogy mire figyeljünk Táp és Pannonhalma között, az úton. Ezúton is még egyszer köszönjük a jó tanácsot, mindent elsőre megtaláltunk. �
Ahogy indultunk volna tovább történt egy kis baleset velem, ugyanis a jobb térdkalácsom találkozott a fa asztal éles sarkával. Előtte is éreztem már azért a lábaimat, hiszem jó pár kilométer volt már az nap a lábunkban, de ez után csillagokat láttam.. Bekentem fájdalomcsillapító krémmel, összeszorítottam a fogam, és mentünk tovább Tápra, hiszen még jócskán volt hátra a napi kilométer mennyiségünkből.
Tápon végre szerencsénk volt, mert akkor kezdett esni, mikor megérkeztünk az ottani fogadóba, fagyiztunk, és erőt gyűjtöttünk az utolsó szakaszhoz Pannonhalmáig. Útközben megnéztük, hogy hol áldották meg a magyarországi Szent Jakab utat. Persze itt kaptunk még egy kis nyári záport, de ezen már csak nevettünk.
Az út Pannonhalmáig igazán hosszúnak tűnt, hiszen ekkor már 20 km felett jártunk. Hermi kapott egy kis fuvarozást az eső miatt, ami olyan jól sikerült, hogy 25 km után ő újra belekezdett a rohangálós játékába. Csak tudnám, hogy van annyi energia abban a pici kutyában… �♀️
Végül aztán csak megérkeztünk Pannonhalma elejére, és sajnálatos módon levendulát nem láttam, helyette azonban kaptam egy hegyet, amit így nap végén az apátságig, még megmászhattunk.. A térdem előre sírt, hogy mi vár rá.. De mit volt mit tenni ékes magyar tájszólások közepette nekiálltunk felmászni a hegyre...��
Hermi pedig.. �♀️�♀️�♀️
Nos, a Kisasszony folytatta a napi játékát hegynek fel majd le végül megint fel.. csak azt sajnálom, hogy nem raktam pórázra, és hagytam, hogy felhúzzon..��
Mellékesen jegyezném meg a kilátás gyönyörű volt, abszolút megérte megnézni, és az apátság biztonsági őrétől még pecsétet is kaptunk. Annyira bele jöttünk közbe a felfelé menésbe, hogy pár lépcsőt is megmásztunk, hogy megnézzünk egy kápolnát. Ezt követően a lemenő nap fényeiben lefelé vettük az irányt a szállásunkhoz.
Hosszú és fárasztó nap volt, de megérte, mert gyönyörű tájakat láttunk. Holnap pedig irány Győr és reméljük, hogy találunk nyitva valamit augusztus 20-án..��