Ma is korán indultunk, és a nappal együtt keltünk, mert mára is 27 km volt a terv, és egy kis hegymászás is lett benne  mert a Sokorói utat akartuk végigjárni. Igaz a reggeli pakolás következménye lett, hogy az egyik kulacsomnak a teteje eltört, így a kukában végezte, de legalább könnyebb lett a táskám.� 

Mivel Pannonhalmáról Écsre országúton mentünk át, Hermi reggel tovább pihenhetett a táskában. Sajnos se, Pannonhalmán se Écsen nem volt semmi nyitva, hála az augusztus 20-nak. Így nem lett Vikiéknek kávéja. Szegények csak délutánra jutottak az első kávéjukhoz, igazi hősök, hogy kávé nélkül megmászták a Sokorói-dombságnak egy részét. 

Mikor bevettük magunkat az erdőbe, korai volt az örömünk, hogy felszáradt már nagy részt a sár az erdőben. Mert persze volt sár, lehetőleg emelkedőn csak a kedvünkért, így bár gyönyörű lösz falak között vezetett az utunk, mégis inkább a figyelmünk azon volt, hogy ne törjük ki a bokánk.

Az erdő gyönyörű volt körülöttünk a legviccesebb része pedig egy óriási pocsolya volt, amin Hermi oda-vissza úszott egyet, biztos kimelegedett a sok rohangálásban, és jobb híján a pocsolya volt kéznél, vagyis esetében mancsnál.�

Az első célunk a Lila-hegyi kilátó volt, ahol pazar látvány nyílt a környező régióra, és megállapítottuk, hogy Pannonhalma már milyen messze van, de sajnos még Győr is messzinek tűnt. 

Innen Győrújbaráton keresztül Ménfőcsanak volt a következő állomás. Nagyon szép üdülő övezeti házak mellett mentünk el, kedvünk lett volna jó párba beülni, sziesztázni és gyönyörködni a kilátásban. 

Nagyon szép helyen voltunk, bolt, kávézó vagy kocsma viszont egy sem, így a pihenés még váratott magára. De ami mégfontosabb végre nem áztunk el, mert egy felhő sem volt az égen, így verőfényes napsütésben gyalogoltunk, és ma már nem az esőben, hanem a saját izadságunkban úszhattunk..�

Ménfőcsanakán végre találtunk egy nyitva lévő cukrászdát, így okozhattunk magunknak egy jó kis cukor sokkot.� Ettől újult erővel vágtunk neki a mai utolsó szakaszunknak az ártéren keresztül Győrben. Hermi a kényelmesebb verziót kapta ma, mert megint utazhatott, így ma több, mint 8 kmt utazott, de a 6. napon már megérdemli.� Én pedig nyertem plusz 3 kilót magamra, igazából mostanra már hozzászoktam a plusz súlyhoz, pedig így már jócskán az ideális táska súly felett vagyok. 

Az ártéren azért Hermi is jöhetett megint, és bár rohangált, azért ő is megérezte, hogy milyen meleg lett, hűsöltünk is a gáton Győr felé az út szélén az árnyékban, ahányan voltunk annyi felé döltünk a melegben..��

Ahogy beértünk Győrbe az első lehetséges helyre betértünk, egy hideg italra, mert a végén már motiváló zenét is indítottunk, hogy adja az ütemet, a melegben. 

Végre aztán beértünk Győr belvárosába, és mekiztünk egyet jutalmul a mai napunkért�

Kellemesen változatos, néhol kellemetlenül meleg és undok szúnyogokkal tarkított részeink voltak, pazar kilátással, és száradó utakkal. Az irányt megint szuperül tartottuk, kaptunk ma is kis segítséget, mire figyeljünk, Győrben is szuperül ki volt minden jelölve, köszönjük!�

Holnap indulunk tovább végső úticélunkhoz Lébénybe, napsütéses árnyékmentes napnak ígérkezik, így korán indulunk, amíg nincs olyan nagy meleg. �