Ma indultunk Zsámbékról tovább, jövő héten péntekre Lébénybe fogunk érni. Tarjánig jöttünk ma, ami 23 km lett. Reggel már hajnalban keltünk, hogy le érjünk Zsámbékra, Hermi nem is értette minek kelünk ilyen korán. 
8.20ra már le is szálltunk a buszról. Zsámbékról kifelé az útvonal szerinti dzsumbujos rész sem volt vészes, nem kellett dzsungel Jane-t játszani. 
Mentünk mezőn nulla árnyékkal, majd fő úton is átmentünk ahol kidöntött jelzőtáblát állítottunk fel, hogy másoknak segítsen.
8.20ra már le is szálltunk a buszról. Zsámbékról kifelé az útvonal szerinti dzsumbujos rész sem volt vészes, nem kellett dzsungel Jane-t játszani. Mentünk mezőn nulla árnyékkal, majd fő úton is átmentünk ahol kidöntött jelzőtáblát állítottunk fel, hogy másoknak segítsen.Megérkeztünk Mányba, ahol ittunk egy jót a cukrászdában, és begyűjtöttünk a segítőkész cukrász bácsitól egy pecsétet. Utunk ezt követően óriási napraforgò táblák mellett vitt. Én pedig megállapítottam, újfent,hogy imádom a napraforgót, és jövőre ki kell találnom, hogy telepítem az erkélyre.. levendula már van, jöhet a napraforgó.
A következő falucska Vasztély volt, ami egy tipikus egy utcás falu, de a busz megállójában vannak könyvek, ami fantasztikus szerintem, minden buszmegállóba lehetne ilyet rakni.
Innen következett utunk legizgalmasabb szakasza,na nem feltétlen a terep miatt, bár az gyönyörű volt, és biztos visszatérünk még ide felfedezni minden rejtett kincsét. De most jött a vihar, így ma egy különleges arcàt kaptuk a tájnak.
Sokáig csak mögöttünk gyűltek a fellegek, és dörgött az ég, de nem voltunk elég gyorsak,így végül utolért minket.
Egy horgásztó partján voltunk, amikor rákezdett az eső. Mivel körbe stégek voltak behúzódtunk az egyikre, aminek volt eresze és egy fala. Az elején úgy tűnt ezzel megússzuk, mert csak esett nagyon, utána jöttek a kisebb jégdarabok, de a szél mögülünk fújt, így itt még videóztunk és kameráztunk. 
Utána a szél megfordult, és jöttek még nagyobb jégdarabok, és a brutális zivatar dörgés villámlás,minden volt pont felettünk. Itt aztán kapott a cipőnk rendesen utána lötyögött a víz a túra bakancsomban… Egy órán keresztül esett kb. és persze nekünk lehetett csak olyan szerencsénk, hogy két vihar találkozásánál legyünk. 
Végül, ahogy csillapodott az eső átcseréltem a túra szandálra a bakancsot, és tovább mentünk az utolsó 5,5 kmre. A dörgés a villámlás maradt, de a távolban, na persze bármikor felénk fordulhatott… Nagy örömömre három tubát is láttam, pedig előtte még soha egyet sem, és olyan gyönyörű villámokat, amiket csak nagy ritkán.
Végül kissé vizesen,de szerencsésen megérkeztünk a szállásra, egy fantasztikusan izgalmas nappal a hátunk mögött. Szuper zarándok szállásunk van, ahol együtt vagyunk az úton megismert két zarándok társunkkal, és már csak azért szurkolunk, hogy minél jobban megszáradjon a bakancsunk. 
Hermi pedig még kergetőzött az itteni kiscicával vacsi után.. nem úgy tűnt, mint aki fáradt lenne Még szerencse, hogy a vihar meg se kottyant neki. Holnap pedig irány Tata. 
Még szerencse, hogy a vihar meg se kottyant neki. Holnap pedig irány Tata. 
